Elérhetőség

Re-Crea1997

Mézeskalács utca 18.
Fót-Fótliget
2151

+36 70 378 5045

 Az iskola megbetegíti a gyerekeket - interjú Vekerdy Tamás pszichológussal

  Balla István

 Belföld  2007. SZEPTEMBER 03. 03:00

 Vekerdy Tamás szerint a mai magyar iskolát az épülettől az írástanításig gyerek nélkül találták ki. Ha a diák túl jól alkalmazkodik elvárásaihoz, megbetegedhet. Nincs értelme a rohanásnak, a tananyag bebiflázásának, mert annak jórészét úgyis elfelejtjük. Persze vannak azért jó példák, gyermekközpontú iskolák is Magyarországon.

 Az ismert pszichológus, oktatáskutató szerint a mai magyar iskola számos dolgot nem tud a gyerekekről, s nem is kíváncsi rájuk. Vekerdy Tamás úgy véli, amit régebben a tanítónők ösztönösen tudtak a kisdiákokról, már elfelejtettük, amit pedig a tudomány ma már egzaktan tud a gyerekről, még nem jutott el az iskolákba. Így egy sor olyan dolog történik a nevelés-oktatás során, amely nem veszi figyelembe a gyerekek testi-lelki fejlettségét. A Pedagógiai Alternatívák Központjának vezetője egyik könyvének azt a címet adta: „Az iskola betegít”. 

Hogyan betegít az iskola? Mondana erre példákat?

Kedvenc példám az írástanítás. Amikor a régi tanító néni írni tanította a gyerekeket, azt mondta: „Kisfiam menj haza, kérj édesanyádtól újságpapírt, terítsd ki a konyhakőre, és a legvastagabb postaironnal kerekíts rajta!” Így kezdődött az írástanítás. Mára elfelejtettük a nagy papírokat, a palatáblát, és még az elemi iskolások füzeteinek sorközét is összenyomtuk és belehúztunk még két sort, mint a gyorsírófüzetbe. A gyerekek kezébe tűhegyes HB-s ceruzát adtunk, ezzel kell beraknia a kis kampóit arra a hihetetlenül pici helyre. (Vigyázva arra, hogy meg ne nőjön az a kampó a sor vége felé!) Évekkel ezelőtt a kéz funkcionális anatómiájával foglalkozó szakemberek megállapították, hogy a régi tanító néninek volt igaza. A kisgyerek kézfeje nincs kész a háromujjas ceruzafogásra. (Egy friss magyar vizsgálat szerint a hatodik életévét betöltött gyerekek 93 százalékának, a hétévesek 83 százalékának nincs kész a keze erre.) Mégis sok helyen az iskola kiadja a jelszót: „Karácsonyra ír-olvas a gyerek!” Márpedig, ha ezt erőltetjük, görcsös lesz az írásuk, és megnehezíti a biztos íráskészségük kialakulását.

 Vagy egy másik példa. A gyereknek azért „nagy a feje”, mert kifejlett felnőtt agyveleje van. Tüdőlebenyeinek felszíne viszont ötöde a felnőttének. Tehát a gyerekszervezetnek egyötödnyi tüdővel kell ellátnia a felnőttével egyező méretű agyat. Ez csak akkor lehetséges, ha az a kisdiák négy-öt órát rohangál és üvöltözik a szabad levegőn. Az iskolában viszont rendesen kell ülni, netalán még a szünetben sem lehet kimenni az udvarra, mert ott sár van. Csak csendben, párosával lehet sétálni a példátlanul szűk folyosón. A gyerek folyamatos oxigénhiányos állapotban van az iskolában.

 A lányok jobban alkalmazkodnak

Miért a kisfiúkat szokták „rosszabbnak”, elevenebbnek mondani a tanítók? A lányok jobban alkalmazkodnak az iskolához?

Valóban mondják, hogy a kislányok aranyosak, kedvesek, jók, öröm velük dolgozni. A fiúk ostobák, agresszívek, gonoszak, kínszenvedés velük együtt lenni. Nemes Lívia és munkatársai ugyanakkor kimutatták, hogy a lányok között nagyobb arányban fordul elő iskoláskorban pszichoszomatikus - fejfájással, szédüléssel, szemkáprázással, hányingerrel, gyomorfájással, 
hasmenéssel járó - megbetegedés. (Pedig tudjuk, hogy az iskola hatásai nélkül a fiúk mindig betegebbek, mint a lányok. Már születéskor kicsit több fiú hal meg, aztán is mindig többen vannak az orvosnál, kórházban, pszichológusnál, a nők tovább is élnek.) 

Ha jobban alkalmazkodnak az iskolához, felveszik annak „ritmusát”, akkor mi az oka ennek?

A lányok látszólag valóban jobban alkalmazkodnak az iskolához. Jók, szorgalmasak. A baj épp az, hogy túl jól teljesítenek. Egy olyan iskolához alkalmazkodnak, amely, ha alkalmazkodnak hozzá, megbetegíti őket. Nem gyerekre szabott az egész iskola sem módszerében, sem felépítésében, sem időbeosztásában. Mi az például hogy 45 perces óra? Ilyen nincs. A kisgyerek 6-12 percig tud figyelni, és ez az idő lassan nő. (A zseniális tanító esetleg váltogatja az órai foglalkozásokat.) Ha viszont mesélek nekik, és utána esetleg el is játszhatjuk közösen a mesét, akkor már bent vagyunk 75 perce a teremben, és még pisilni sem ment ki senki. S ezeket lehetne sorolni a végtelenségig. A magyar iskola az épülettől az írástanításig gyerek nélkül van kitalálva.

 Felejtésnek tanulunk
Ez az oka Ön szerint a nemzetközi mérésekben a magyar diákok aggasztó teljesítményének is? 

A svéd érettségizettek sokkal jobbak értő olvasásban, mint a magyar diplomások. Hogy lehet ez? Egy viszonylag friss vizsgálat szerint Norvégiában és Svédországban a negyedikes gyerekek a nemzetközi átlag alatt vannak ebben, a magyarok és a csehek felette. Eltelik néhány év, és 15 évesen a norvégok és a svédek már magasan az átlag felett teljesítenek, a magyarok és csehek pedig mélyen alatta. Az előbbi országokban ugyanis tudják, hogy az olvasás kulturális alapkészség. Készséget pedig nem lehet gyorsan kifejleszteni, csak lassan, visszatérően, sokszor, de egyszerre csak keveset gyakorolva. Ráadásul ezekben az államokban nem hagyják abba az olvasástanítást. Hatodikban, nyolcadikban történelem és biológia és más órán is gyakoroltatják a tanárok, ha kell, az olvasást. Ott nem az adott tananyag felejtésre történő pillanatnyi bebiflázása a lényeg, hanem a készségek kialakítása és stabilizálása. 

Erre azt mondják a tanárok, hogy nincs idő olvasást gyakoroltatni az órákon, mert le kell adni a tananyagot, különben nem fejezik be év végéig ... 

Nem kell haladni a tananyaggal! Vizsgálatok bizonyítják, hogy a tanult anyag 75 százalékát az eminens is garantáltan elfelejti. Sőt, újabb vizsgálatokból tudjuk, hogy a 20-30 éves felnőttek a gimnáziumban megtanult anyag 9 százalékára emlékeznek úgy, hogy azt használni is tudják a mindennapi életben. 91 százalékot tehát feleslegesen tanultak meg! Ki tudja megmondani pontosan – ha nem használja a mindennapjaiban – hogy mi az a kovalens kötés, kotangens függvény vagy citromsavciklus? 

Ha Vekerdy Tamás lenne a miniszter

Az iskola a pedagógusoktól változhatna meg, a korszerűbb ismeretekkel rendelkező tanárokat viszont a felsőoktatásnak kellene”szolgáltatnia”. Felkészült a tanárképzés erre? 

A pedagógusképzésnek a gyerekről kéne szólnia. A gyerekek folyton változó testi-lelki igényeit és a velük való kommunikációt kellene megtanítani a leendő tanároknak. Ez utóbbit mindig elfelejtik. Pedig Magyarországon már a hetvenes évek elején folyt egy olyan vizsgálat, ami arra volt kíváncsi, hogy egy egyetemen nagyszerűen kiképzett biológiatanár, vagy a tanító néni tud-e jobban a kilencéveseknek biológiát tanítani. A vizsgálat egyértelműen bebizonyította, hogy a tanító néni. Pedig neki eredetileg fogalma sincs a tananyagról, de megnézi és utána közvetíti a gyerekeknek. Nem a szaktárgyban kell tehát szakembernek lenni, hanem a gyerekben. A mai magyar iskola intézményközpontú, más szóval tantervközpontú, ahelyett, hogy gyerekközpontú (személyközpontú) lenne. Vannak azért kivételek.

Önök, a Pedagógiai Alternatívák Központjában évek óta gyűjtenek információkat azokról az iskolákról, amelyek gyerekközpontú szemlélettel dolgoznak. Hány százalék ma Magyarországon az úgynevezett alternatív iskolák aránya?

Valahol három százalék körül lehet ez az arány. A szabad oktatási rendszerek szerint, ha egy oktatási rendszerben csak három százalék körül van képviselve az alternatíva, az már elég lehet arra, hogy fermentálja a közoktatást. Akkor már felfigyelnek arra például, hogy egy személyközpontú iskolába jobban szeretnek járni a gyerekek. Mert ez nem utolsó szempont… 

Az alternatív iskolák eredményesek is

Lehet, hogy jobban szeretnek alternatív iskolába járni a gyerekek, de az eredmények is igazolják ezeket?

Külföldön már bebizonyították, hogy azokban az iskolákban, ahova a gyerekek szeretnek járni, az eredményeik is jobbak. Az agyfiziológiai vizsgálatok pedig kimutatták, hogy a pozitív érzelmi hangoltság nélkülözhetetlen az előrehaladáshoz valamely területen. Öröm nélkül nincs tanulás, nincs fejlődés. Márai azt mondja: csak a nyárspolgár hiszi azt, hogy a művészet művelődési anyag. A többé-kevésbé normális ember tudja, hogy élmény, ami felveri az életörömöt. Az iskola is adhatna olyan élményeket, amivel a gyermek ember- és világismerethez jut. Ehelyett inkább szorongást kelt, például a jegyre feleléssel. A szorongás pedig visszafogja a teljesítményt. Ez a magyar iskola egyik paradoxona: úgy akar teljesítményt, hogy visszafogja azt. A szegedi egyetem kutatói lemérték, hogy a gyerekek érdeklődése az iskolába való belépéskor magas. Eltelik néhány hét vagy hónap, és az érdeklődésük csökken, zuhan, majd eltűnik. 

Ha Ön lenne az oktatási miniszter, milyen intézkedéseket hozna a magyar iskola javítása érdekében?

Fontosnak tartanám, hogy azt a jó néhány iskolát Magyarországon, amelyek most már 15-20-30 éve (bizonyítottan!) jó praxist csinálnak (kooperatív -, projekt -, epochális tanítást használnak, témaheteket tartanak satöbbi), beemelném a példát adó referenciaiskolák közé. Próbálnám ezek módszereit terjeszteni, pénzt adnék továbbképzések szervezésére. Pénzt kapnának ezek az intézmények arra, hogy felszereljék önmagukat, bemutató termet, szertárakat alakítsanak ki. Ezen iskolák jelentős része ugyanis jelenleg nagyon nehéz anyagi helyzetben dolgozik. Az alapítványi, egyesületi rendszerben működő iskolák ugyanis nem kapják meg a kiegészítő normatívát. Egyszóval a meglevő jó praxist kellene pártolni, elterjeszteni. Rengeteg nagyszerű tanár, iskola áll készen arra, hogy megkapja ezeket az ismereteket, módszereket és élni tudjon vele. 

 A nemrég megjelent „VAN más megoldás is - Alternatív módszerek a középiskolában” című kötetünkben összegyűjtöttünk jónéhány kiváló iskolát, és leírattuk velük azokat a módszereket, amelyeket már évek óta sikerrel használnak. Kiderül, hogy a középiskola is lehet érdekes és emberszabású. Bemutatunk olyan iskolákat is, amelyek a látszólag esélytelenné vált gyerekeket is fel tudják készíteni az érettségire, a szakmaszerzésre vagy a művészettel való megismerkedésre. 

Most adtuk ki Lányi Marietta "
Könyv az integrációról" című kötetét, amelyből nagyon sok „szakmai trükköt” elleshetnek az érdeklődő pedagógusok, szülők. Például hogy mi az a kooperatív tanulás, amikor nem az „ülj a helyeden, én leadom az anyagot” elv érvényesül, hanem kis csoportokban beszélgetve, tevékenykedve dolgoznak együtt a gyerekek az adott feladaton. Vagy mi az a differenciálás, amikor nem a tananyaghoz szabom a gyerek értékelését, hanem önmagához és az adott tárgyban mutatott képességeihez és előrehaladásához. És persze: mi is az az integrálás, amikor együttnevelek különböző képességű, származású, fejlettségű gyereket. 

Az integráció, kooperatív tanulás most oktatáspolitikai szinten is előtérben van. Elég sok ellenérzést váltanak ki ezek a szavak a pedagógusokból, szülőkből… 

Ezeket időnként az oktatáspolitika ugyan a zászlajára tűzi, de jelszószerűen mit sem érnek, sőt jogos ellenérzést keltenek. Ha nem tudjuk, hogyan kell csinálni, nem fogjuk tudni csinálni. Ezért mondtam, hogy a már bevált, jó gyakorlatokat kellene elterjeszteni. Ezzel szemben nemrégiben egy olyan szisztéma jött létre, hogy ezek az iskolák nem kellettek. Csak azok, akik majd most fogják kitalálni a semmiből a modern módszereket! Erre nagy pénzeket költöttek, több-kevesebb hatékonysággal. Soha nem a levegőből, felülről kell elkezdeni a reformot, mert az úgy soha nem megy...

 

Pokolba a fekete ponttal!

 

Sokszor panaszkodnak arról a szülők, hogy korábban vidám, beszédes, érdeklődő gyermekük az iskolába lépve megváltozik: magába fordulóvá, hallgataggá, szorongóvá változik.

 

Van, aki arról számol be, hogy gyermeke éjszaka sírva riad fel, mások rémálmokra panaszkodnak. Olyan szülők is akadnak, akik rosszullétekről - fejfájásról, hányingerről, hasi görcsökről – beszélnek, melyeknek az orvosok szerint semmilyen testi oka nincs.

 

Mi lehet az oka ezeknek a változásoknak?

 

A rejtély nem is olyan nagy, mint amilyennek elsőre hinnénk.

 

Túlzott elvárások

 

A problémák oka gyakran a túlzott iskolai elvárásokban gyökerezik.

 

Függetlenül attól, hogy a gyerekek kapnak-e jegyet az iskolában, vagy sem, sok iskolában alkalmaznak valamilyen rendszert a gyerekek teljesítményének értékelésére. Ez az egyik helyen piros és fekete pont, máshol tündér vagy boszi. Finomíthatja a rendszert zöld, kék, sárga pont, vagy épp törpe, sárkány és óriás, a lényeg ugyanaz: a tanulás eredményének kifejezése egy számszerűsíthető skálán.

 

 

Az én véleményem az, hogy az ilyen értékelés káros.

 

Gondolkodás nélkül

 

Az általános iskola alsó tagozata alapvetően a képességfejlesztésről szól: olyan ismereteket tanítanak itt, melyeknek olyan mélyen be kell épülniük, hogy azokat tudatos erőfeszítés nélkül is képesek legyünk előhívni. Amikor olvasunk, nem töprengünk azon, hogy ez most pontosan milyen betű. Amikor a boltban a számla összegét becsüljük fel, nem töprengünk azon, hogy mit jelent az összeadás, vagy a szorzás, egyszerűen alkalmazzuk.

 

Síelni tanulok

 

Nemrég tanultam meg síelni. Igazából még most sem tudok jól, de azért több-kevesebb sikerrel már elboldogulok a sípályán.

 

Amikor először volt a lábamon a léc, egyszerűen elkezdtem csúszni a lejtő felé, és egyre növekvő pánikban éreztem, hogy semmi ötletem nincs, hogyan tudnék megállni. Végül egy keresztben kifeszített biztonsági háló fogott meg. Aztán az oktató elmagyarázta, mi az a hóeke, és gyakoroltuk, hogyan lehet fordulni, hogyan lehet megállni, hogyan kell váltogatni a súlypontot a lécek között, hogyan kell megőrizni az egyensúlyt. Az egyes mozdulatok szépen lassan automatizálódtak, mostanra pedig már nem kell gondolkodnom azon, hogy mikor hogy fordítsam a lécet, hová helyezzem a súlypontomat.

 

 

Ugrásszerű fejlődés

 

Ami érdekes, nem egyik siklásról a másikra fejlődtem egy kicsit, hanem a fejlődésem ugrások sorozatából állt. Amit nap közben megtanultam, és tudatosan gyakoroltam, az (vagy legalábbis annak egy része) másnapra beépült, és automatikussá vált.

 

Aludjunk rá egyet

 

Az ismereteknek meg érniük, és ez általában alvás közben történik meg, ekkor van lehetőség az idegi kapcsolatok rögzülésére. De nem lehet a végtelenségig terhelni magam, hiszen a testem és az agyam befogadóképessége is korlátozott. Mintha egy tölcséren keresztül próbálnék folyadékot önteni egy tartályba. A tölcsérnek megvan a maga áteresztő képessége. Hiába öntöm a folyadékot gyorsabban, a tölcsér csak annyit enged át, amennyi a csövön átfér. Legfeljebb annyit érek el, hogy a tölcsérből a földre csorog a folyadék.

 

 

Hasonlóan van ez az olvasással is. A napközben megtanultak éjszaka rögzülnek, alvás közben válnak képességgé. De mindenkinek megvan a maga haladási tempója, amiben az elsajátított információk szilárd készséggé fejlődnek. Ha túl gyorsan próbáljuk adagolni a tudást, akkor kudarcot fogunk vallani.

 

Troll

 

És itt van nagyon fontos szerepe az értékelésnek.

 

Az értékelés nagyon jó azoknak, akik piros pontot, tündért, virágot, azaz ’ötöst’ kapnak. Megerősíti az önbizalmukat, sikerélményt ad nekik, és meghozza a kedvüket a tanuláshoz. Ez jó.

 

De a fekete pontot, vagy ’trollt’ hazavivő gyerek esetében éppen ellentétes a hatás. Ők értéktelennek, rossznak, butának érzik magukat, elmegy a kedvük a tanulástól. Tovább ront, ha hazaérve esetleg egy pofonnal, sarokban állással, egyéb büntetéssel toldják meg az iskolai kudarcot. Nem segít az sem, ha otthon tovább gyakorolnak, hiszen az ismeretek beépülése pihenés közben történik meg. A gyereknek mozgásra, játékra, levegőre, alvásra is szüksége van egészséges fejlődéséhez.

 

Szándékos?

 

Az értékelésnek akkor lenne hatása, ha az elvártnál lassabb fejlődés lustaság, nemtörődömség, tehát valamilyen akaratlagosan módosítható viselkedés következménye lenne. De itt nem erről van szó. A fejlődés üteme egyéni, melyet rengeteg körülmény szab meg.

 

Visszatérve az előző példához: ha a síoktató az első ügyetlenkedéseimet szidással, fekete ponttal jutalmazta volna, valószínűleg gyorsan otthagytam volna a sípályát, és többet a közelébe sem megyek. Esetleg még be is olvastam volna neki. De a gyerekek nem hagyhatják ott az iskolát, és nem is szállhatnak szembe a tanárral. Nekik maradniuk kell.

 

Az iskola megbetegít

 

A gyerekek persze próbálnak megfelelni az elvárásoknak, de kudarcaik miatt egyre szorongóbbá válnak. Ez a lelki megterhelés jelenik meg sokszor fejfájás, hányinger vagy éppen hasgörcs formájában.

 

A lányok jobban ki vannak téve ennek a problémának, hiszen ők általában jobban alkalmazkodnak. A fiúknak inkább elnézzük, ha rosszalkodnak, szemtelenkednek egy kicsit, de a lányok számára nem engedélyezett ez a viselkedés.

 

 

Ha Ön is ilyen tüneteket tapasztal, próbáljon beszélni gyermeke tanáraival is. Ossza meg velük tapasztalatát, és keressenek közösen megoldást, hiszen senkinek sem érdeke, hogy a gyerek féljen az iskolától. Persze mindenképp keressenek fel egy orvost is, hogy a valódi megbetegedéseket ki lehessen zárni.

 

Magyar diákok egészségi állapota és az iskola1

 

Dr. Aszmann Anna tanulmánya

 

A magyar gyermekek egészségi állapotának néhány jellemzője
A magyar gyermekek egészséget befolyásoló szokásai
A fiatalok egészségmagatartását befolyásoló környezeti tényezők
Kapcsolati zavarok

 

--

 

A jó egészség nem önmagában való érték; a testi és lelki jól-létre a minőségi élethez van szükség. A népesség rossz egészsége, a korai halálozás által elvesztett életévek egy ország számára nemcsak humán, de gazdasági veszteséget is jelentenek.

 

A magyar felnőtt lakosság egészségmutatóinak romlása az 1960-as évek végétől vált szembetűnővé és 1993-ban „tetőzött”. Az életkilátásokat legjobban tükröző egészségmutató, a születéskor várható élettartam hosszú évekig tartó csökkenés után 1996-tól már egy kicsit jobb értéket mutat, de számos országhoz (például a nyugat-európai, skandináv országokhoz és Japánhoz). képest még mindig nagyon alacsony

 

A betegségek kialakulásáért elsősorban a környezeti és az életmódbeli károsító tényezők tehetők felelőssé. A világ fejlettebb része halálozásának és megbetegedéseinek gyakoriságában a két „szociálisan elfogadott” drog, a dohányzás és alkohol játszik nagyon jelentős szerepet. Környezet alatt nemcsak a fizikai tényezők (a talaj-, víz- és levegőszennyeződés, a zaj és zsúfoltság) értendők. Ide tartoznak a pszichoszociális veszélyeztető tényezők is, úgymint a szegénység szintjén élés, a kirívó társadalmi és vagyoni egyenlőtlenségek és a társas környezet támogató szerepének gyengülése.

 

A túl gyors társadalmi változások és a bizonytalan életkilátások következtében kialakuló társadalmi feszültség, a lakosság bizonyos hányadának teherbírását meghaladó tehernövekedése nagyon gyakran életmódbeli devianciák és betegségek képében jelennek meg. A környezet minőségéért azonban – mind lokális, mind globális értelemben – szintén az ember magatartása tehető felelőssé.

 

A magyar gyermekek egészségi állapotának néhány jellemzője

 

Betegségek, kóros állapotok

 

A következő gyermekkori megbetegedési adatok szintén a környezet és a gyermek-életmód romlására figyelmeztetnek:

 

  • rohamosan növekszik (10-15 százalékos gyakoriságúnak becsült) a légszennyezéssel, táplálkozási és egyéb környezeti allergénekkel összefüggést mutató légúti, emésztőszervi és bőrgyógyászati allergiás megbetegedések aránya;

  • még nem betegség ugyan, de a fiatalok csökkent fizikai teherbíró-képességét jelzik a 60-70 százalék gyakoriságúnak talált testtartási rendellenességek (hanyag tartás, lúdtalp, gerincferdülés) és azok az adatok, amelyek az elégtelen fizikai terhelhetőséget (fittség2) bizonyítják;

  • életkortól függően 5-20 százalék gyakoriságú az elhízott gyermekek aránya;

  • feltétlenül megemlítendők a szaporodó mentális problémák, amelyek magukba foglalják a speciális fejlődési rendellenességek, túlmozgásos figyelemzavarok szaporodásán kívül a szorongásos problémákat (gyakorisága 20-30 százalék) és a gyermekkori depressziv tüneteket is (a depresszív tünetek gyakorisága – súlyosságától függően – 4-20 százalék közé tehető).

 

A szaporodó testtartási és mozgásszervi problémák, valamint az elhízás elsősorban az általános életmódváltozás eredménye: gyermekeink kevesebbet mozognak, sokkal többet ülnek a televízió, a videó és a számítógép előtt. Táplálkozási szokásaikra jellemző, hogy emelkedik a nassolók (édesség, üdítőitalok fogyasztása) és gyorséttermi ételeket fogyasztók aránya.

 

Az egészségi állapot jellemzésére jól szolgál és széles körben használt az egészség és a közérzet (életérzés) önminősítése. A magyar gyermekek 60-80 százalékról (életkortól és nemtől függően) elmondható, hogy pozitív életérzésű, 80-90 százalékról, hogy egészségesnek tartja magát. Meg kell azonban jegyezni, hogy 1986-1997 között emelkedett a kedvezőtlen életérzésű („nem boldog” és „egyáltalán nem boldog”) magyar 11-17 éves diákok aránya.

 

A gyermek és serdülőkorúak egészségi állapotát jellemző mutatókból ki kell emelnünk a 10-19 évesek halálozásának kétharmadáért felelős baleseteket és öngyilkosságokat, valamint a gyermekek ellen elkövetett erőszakos cselekményeket. Évente átlagosan 200-300 gyermek hal meg baleset, 60-100 gyermek öngyilkosság és 20-30 gyermek bántalmazás és erőszak következtében. Messze több, mint daganat, fejlődési rendellenesség és egyéb betegség miatt. A gyermekek bántalmazása, a gyermekkori öngyilkosságok viszonylag magas száma is a társadalmon belüli feszültség növekedését, a gyermekek elhanyagolását és a szülői kontroll gyengülését jelzik.

 

A magyar gyermekek egészséget befolyásoló szokásai3

 

Táplálkozási szokások

 

A magyar tanulók táplálkozási szokásai 1986-1997 között részben kedvezően, részben kedvezőtlenül változtak. A tanulók válaszai szerint minden eddigi vizsgálat során magasnak találtuk (80 százalék körüli volt) a naponta gyümölcsöt fogyasztók aránya.4 Kedvező jelenség az adott időszak alatt a barna és rozskenyér, valamint a margarinfogyasztás emelkedése (elsősorban a választék bővülésének tudható be), azonban nemzetközi viszonylatban ezek az arányok alacsonyak. Kedvezőtlen jelenség viszont, hogy emelkedett a reggelit otthon nem fogyasztó (23 százalék), valamint az édességeket és cukrozott üdítőitalokat naponta fogyasztó tanulók aránya.

 

Általában elmondható, hogy az életkor emelkedésével nő a kávét és a gyorséttermi ételeket fogyasztók (nagyobb arányban fiúk), valamint a rendszertelenül étkezők aránya.

 

A fiatalok szabadidő-eltöltése

 

Válaszaik alapján a magyar fiatalok egyharmadáról valószínűsíthető, hogy eleget sportol, a másik egyharmad aktivitása éppen elfogadható, a maradék egyharmad pedig (nagyobb arányban a lányok) alig vagy semmit sem sportol. A szabadidejükben sportolók aránya 1986-1993 között jelentősen emelkedett, majd 1993-1997 között csökkent. A rendszeresen sportoló tanulók aránya azonban 1986-1997 között összességében emelkedett. Ennek ellenére nemzetközi összehasonlításban a fizikailag aktív magyar serdülők aránya alacsony, minden vizsgált életkorban a rangsor végén helyezkednek el.

 

Ezzel szemben 1986 óta folyamatosan növekszik azoknak a tanulóknak az aránya, akik naponta hosszú időt (négy és több órát) töltenek el televízió és videó nézéssel. 11 és 13 éveseink (elsősorban a fiúk) ezekkel az arányokkal a nemzetközi sorrend közepén helyezkednek el.

 

A szabadidő felhasználás egyéb formáit is vizsgálva (kulturális elfoglaltságok, sport), megállapítható, hogy a válaszoló tanulók 18 százaléka tölti el szabadidejét szervezetlenül és tervezetlenül, sőt közülük sokan csavarognak.

 

Szexuális magatartás

 

A serdülőkori szexuális szokások az egyén egész reprodukciós (szaporodási) folyamatát és egészségét meghatározzák. Világszerte megfigyelhető, hogy egyre fiatalabb életkorban következik be az első szexuális aktus, maga után vonva a nem tervezett terhességek és terhesség-megszakítások, valamint a nemi úton terjedő betegségek emelkedő arányát.

 

Mind a terhességek megszakítása, mind a túl fiatalon vállalt gyermekszülések rövid és hosszú távon egyaránt egészségi és társadalmi hátrányokkal járnak a serdülő lányokra nézve. A szexuális magatartásra vonatkozó információk, a fogamzás megelőzésének ismerete (hitek és tévhitek) éppen ezért nagyon fontosak mindazok számára, akik az ifjúságot a felelősségteljes és biztonságos szexuális kapcsolatra szeretnék nevelni. A kutatás keretében 1990 óta vizsgáljuk, és eddig minden esetben jelentős arányúnak találtuk (a 15 éves gimnáziumi tanulók 1/3-a, a 15 éves szakmunkástanulók és a 17 éves gimnazisták 1/2-e) a szexuálisan aktívak arányát. Az 1997/98 vizsgálat nemzetközi mezőnyében a szexuális aktivitásra vonatkozóan választ adó 9 ország tanulói között a magyar fiatalok állnak a rangsor elején.

 

A serdülők számára elsősorban javasolható megelőző eszköz, a kondom használatának gyakorisága az elmúlt években emelkedett ugyan, de nemzetközi összehasonlításban még így is alacsony (a 15 éves szexuálisan aktív fiúk 63%-a, a lányok 55%-a „használt kondomot a legutóbbi szexuális érintkezés” során).

 

Biztató – és az adott témával kapcsolatos széleskörű ismeretterjesztés javára írható –, hogy a kondom használatával kapcsolatos tanulói vélemények („könnyű használni”, „nem kellemetlen vásárolni”) javultak a megelőző 10 év alatt.

 

Dohányzás és alkoholfogyasztás

 

A gyermekkorúak között világszerte egyre korábbi életkorban jelentkeznek az egészséget károsító szokások, amelyek nemcsak a későbbi, a felnőttkori, de a jelen egészségi állapotukat is befolyásolják. Az alkoholfogyasztás például már serdülőkorban szerepet játszik az ittas vezetésből adódó balesetek előfordulásában, a korai felelőtlen szexuális kapcsolatok létesítésében, az óvatosság és a védekezés mellőzésében. A rendszeresen dohányzó serdülők bizonyítottan gyakrabban szenvednek légúti betegségekben és igazolt a dohányzás asztmás rohamot kiváltó vagy súlyosbító szerepe is.

 

Megállapítható, hogy a magyar 11-17 éves serdülők dohányzási trendje 1986-1997 között kedvezőtlenné vált. Tanulóink egyre fiatalabb életkorban gyújtanak rá, amely tény a rendszeresen dohányzók későbbi magasabb arányát prognosztizálja. 1993-1997 között minden vizsgált korcsoportban emelkedett a dohányzó lányok aránya. (Naponta dohányzik a nyolcadikos fiúk 8 százaléka, a nyolcadikos lányok 3,5 százaléka, a 16-17 éves középiskolás fiúk 21,4, a lányok 16 s az ugyanilyen korú szakmunkástanuló fiúk 41 és a lányok 32 százaléka.)

 

Az alkoholfogyasztási szokások is kedvezőtlenebbé váltak: minden vizsgált életkori csoportban emelkedett azoknak a fiataloknak az aránya, akik többször voltak már részegek. A középiskolás lányok rövidital fogyasztásának gyakorisága pedig megközelíti a fiúkét.

 

Feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy mind a rendszeres dohányzás, mind az alkoholfogyasztás tekintetében sokkal kedvezőtlenebb képet mutatnak a szakmunkástanulók. Az azonos évfolyamra járó gimnazista/szakközépiskolás tanulókkal összehasonlítva jóval magasabb közöttük a már 15-16 éves életkorban szexuálisan aktívak aránya.

 

A vizsgálatban résztvevő összes országban, így hazánkban is aggasztó a dohányzó és alkoholt fogyasztó lányok arányának emelkedése. Vannak olyan országok, ahol a lányok ebből a szempontból a fiúknál kedvezőtlenebb képet mutatnak. A napi dohányzás tekintetében 15 éves serdülőink a nemzetközi rangsor élére kerültek. A pszichoaktív szerek valamilyen típusát a serdülők többsége kipróbálja, azonban sokkal kevesebben válnak rendszeres fogyasztóvá. A rizikó tényezők kutatói a gyermek szűkebb és tágabb környezetében megtalálható következő veszélyekre hívták fel a figyelmet:

 

  • A konfliktusokkal teli, diszfunkcionális család.

  • A szülők deviáns viselkedése és alkoholizmusa.

  • A gyermek feletti hiányos kontroll.

  • A gyermek szabadidejének szervezetlen felhasználása, a csavargás.

  • A kudarcokkal teli iskolai pályafutás.

 

Kifejezetten hátrányos helyzetű gyermekek között végzett vizsgálatok azonban azt is bizonyították, hogy a hátrányos körülmények ellenére a gyermekek bizonyos hányadára nem jellemező az egészségveszélyeztető életmód. Ezekről a „védett” gyermekekről általában elmondható, hogy ellenállóbban a társas hatásokkal szemben, jövőjüket tekintve tudatosabbak, egészséges önbizalommal rendelkeznek, és a stresszhelyzetekben adaptív megküzdési módszereket használnak.

 

Az egészségmagatartásra vonatkozó elemzéseink – hasonlóan a szakirodalmi adatokhoz – igazolják, hogy az életmódbeli szokások csoportosulnak. A dohányzás, alkoholfogyasztás és bizonyos fajta étel és italfogyasztási szokások (kávé, üdítőitalok, gyorséttermi ételek) szignifikáns összefüggést mutatnak egymással és a fiatalok szabadidő-eltöltési szokásaival. A felsorolt szokások együttjárása egy olyan életformára utal, amelyre rendszeres dohányzás és alkoholfogyasztás mellett jellemző, hogy a fiatal sok időt (estét) tölt el az otthonán kívül, gyakran céltalanul csavarogva.

 

A fiatalok egészségmagatartását befolyásoló környezeti tényezők

 

A kutatásunk során elvégzett összefüggés-vizsgálatok eredményeképpen megállapíthatjuk, hogy a serdülők jól-létét (jó egészségét, panaszmentességét, jó közérzetét) és egészségesebb szokásait számos családi, iskolai és kortárskapcsolati tényező együttese befolyásolja.

 

Családi háttér

 

Az egészség és az egészséges életmód nagyobb valószínűséggel jellemző a kedvező családi háttérrel5 rendelkező gyermekekre. A tehetősebb családok6gyermekei általában jobb közérzetűek, rendszeresebben sportolnak, és többnyire egészségesebben is étkeznek.

 

A kedvező anyagi körülmények azonban gyakoribb dohányzással, alkoholfogyasztással és üres kalóriák fogyasztásával (édességek, üdítők) is összefüggést mutatnak, tehát önmagában (megfelelő szülői kontroll nélkül) az életmód egészét nem befolyásolja kedvező módon. Ezt támasztja alá az a szoros összefüggés is, amelyet a gyermek számára rendelkezésre álló több zsebpénz és a dohányzás, valamint alkoholfogyasztás között találtunk.7

 

A család légköre és a családon belüli kommunikáció (a szülőkkel való beszélgetés, a gyermek problémáinak megbeszélése) az, amely a gyermek közérzetére és életmódjára nézve is egyaránt kedvező hatást gyakorolnak. Így például a szüleivel problémáit nehezen megbeszélő gyermekek 42 százaléka, a problémáikat könnyen megbeszélő gyermekek 83 százaléka állítja, hogy „boldog”, illetve „nagyon boldog”.

 

A gyermek önbizalma és megfelelő önértékelése szoros kapcsolatot mutatott a jó közérzettel, csökkentette a rendszeres dohányzás és alkoholfogyasztás esélyét, és szignifikáns, pozitív összefüggést mutatott a sportolással.

 

Különösen veszélyeztetettnek bizonyultak viszont a rendszeres dohányzás és alkoholfogyasztás szempontjából azok a tanulók, akik

 

  • nem tudják megbeszélni problémáikat szüleikkel,

  • szüleik iskolai elvárásait túl magasnak vélik,

  • nem tudnak megfelelni az elvárásoknak,

  • nem kapnak otthon segítséget az iskolai feladatokhoz,

  • több zsebpénzzel rendelkeznek.

  • Akiknek a szülei rendszeresen dohányoznak, illetve alkoholizálnak.8

  • alacsony iskolai végzettségű apák gyermekei.

  • szabadidejük nagy részét (estéik többségét) barátaikkal töltik, rendszeres elfoglaltság híján csavarognak.

 

A fiatalok szabadidő eltöltésének módja, minősége összefüggést mutat a szülők magasabb iskolai végzettségével és a család kedvező anyagi helyzetével.

 

A fizikailag passzív szabadidő eltöltési mód, a tévézés és videózás magasabb arányban volt jellemző a fiatalabbakra, főként a fiúkra. Többet televízióznak a falusi fiatalok, a gyengébb tanulók és a szakmunkástanulók. Ezek az összefüggések felhívják a figyelmet arra, hogy az értelmes és a gyermek életkori szükségleteit kielégítő mozgásos életmód a családban kialakított igény és szokásrendszer mellett a szabadidő eltöltési lehetőségeken és a hozzáférhetőségen is múlik.9

 

Az iskola légköre, életrendje

 

A vizsgált életkorú gyermekek napjaik számottevő részét töltik az iskolában, és szabadidős tevékenységeik jó része is az iskolához kötődik. Az iskolai változók szerepeltetésének a vizsgálatban az volt a célja, hogy megismerjük a tanulók iskolai viszonyulását (szeretik/nem szeretik az iskolát) és a viszonyulást meghatározó iskolai tényezőket; feltárjuk a tanulók közérzete és életmódja, valamint iskolai tapasztalatai közötti összefüggéseket.

 

Kérdéseink egy része az iskola szabályrendszerére, szabályalkotására, az iskolai élet demokratizmusára, a tanár–diák kapcsolatra, a tanári bánásmódra vonatkoztak. A következő táblázatok az e témákhoz kapcsolódó válaszok megoszlását tartalmazzák.

 

1. táblázat: A tanulók véleménye iskolájuk szabályrendszeréről
A vélemények százalékos megoszlása (n=5727)

Állítások

Egyetértenek

Fiúk

Lányok

Iskolánkban a rendszabályok megfelelőek

53

54

Iskolánkban a tanulókkal szigorúan bánnak

35

27

Iskolánkban a tanulók részt vesznek a szabályalkotásban

49

41

 

Ezeknél a kérdéseknél magas (18-30 százalék) volt a nem válaszoló és a „nem tudom” választ adó tanulók aránya is, különösen a tanulók szabályalkotásban való részvételére irányuló kérdés esetében. Feltételezhető, hogy a tanulók jelentős hányada számára nehezen voltak értelmezhetők ezek a kérdések. A szabályalkotásra, szabályrendszerre vonatkozó kérdésekben a gimnáziumi tanulók voltak a „legkritikusabbak”, közöttük volt a legmagasabb az iskolai szabályokkal egyet nem értők aránya.

 

2. táblázat: A tanulók véleménye tanáraik bánásmódjáról
A vélemények százalékos megoszlása (n=5727)

Állítások

Egyetértenek

Fiúk

Lányok

Tanáraim ösztönöznek, hogy elmondjam a véleményem

42

35

Tanáraim igazságosan bánnak velünk

41

36

Ha külön segítségre van szükségem, megkapom tőlük

53

58

Tanáraimat érdekli, hogy milyen az egyéniségem

32

29

 

A tanulók 20-40 százaléka tért ki az egyértelmű válaszok elől, és itt is jellemző volt, hogy a középiskolások között volt magasabb a tanáraikra vonatkozó állításokkal egyet nem értők aránya. Legmagasabb arányban a tanárok segítőkészségét erősítették meg, s a személyközpontú tanári magatartásra vonatkozó állítással („Tanáraimat érdekli az egyéniségem”) értettek egyet a legkevesebben. Ez utóbbi állítással egyetértő magyar tanulók aránya a nemzetközi mezőnyben is alacsony volt.10

 

Az iskolai teljesítmény

 

A vizsgált iskolások 11 százaléka (fiúk 9,4 százaléka, lányok 12,8 százaléka) sorolja magát a legjobb, 33 százalékuk a jók (a fiúk 29 százaléka, a lányok 36 százaléka), 48 százaléka az átlagos (fiúk 50 százaléka, lányok 47 százaléka) és 6,9 százalékuk az átlagosnál gyengébb (fiúk 9,8 százaléka, lányok 4,2 százaléka) tanulók közé. Legmagasabb arányban a szakmunkástanulók tartják magukat gyenge tanulónak (fiúk 12,6 százaléka, lányok 9,1 százaléka); a velük egykorú középiskolás tanulóknál ez az arány csak 5,5 százalék (fiúk) és 4,0 százalék (lányok). Minden vizsgált életkori csoportban a lányok szerepelnek nagyobb arányban a legjobb, illetve a jó tanulók s a fiúk, hogy az átlagosnál gyengébbek között. A tanulók egyharmada – minden esetben magasabb arányban a fiúk – ítéli meg úgy, hogy szülei és tanárai elvárásai az iskolát illetően túlzottak.

 

Az iskolai stresszre vonatkozó kérdésre („Mennyire nyomasztanak téged az iskolai feladatok?”) válaszolva a tanulók 24 százaléka érzékeli nagyon nyomasztónak az iskolai feladatokat, az így vélekedő iskolások aránya az életkor emelkedésével nő. A legmagasabbnak az érettségi előtt álló gimnazistáknál és a végzős szakmunkástanulóknál bizonyul (fiúk esetében 33, lányokéban 38 százalék az arány).

 

A tanulók 56 százalékát egy kicsit, 19 százalékát egyáltalán nem nyomasztják az iskolai feladatok. Az iskolai terhelést szemlélteti a tanulók reggeli fáradtságának gyakorisága. A hetente négyszer vagy többször fáradtan ébredő 11-12 évesek aránya 15 százalék, a 13-14 évesek aránya 18 százalék, a 15-16 évesek aránya már 28 százalék.

 

Ide kívánkozik az állampolgári jogok országgyűlési biztosának vizsgálati jegyzőkönyvében olvasható részlet, amely a fenti adatok fényében különösen elgondolkodtató: „Munka közben nem lehetett nem meghallani a diákok egybehangzó egyöntetűen keserű panaszát arra, hogy napi iskolai terhelésük elviselhetetlen. Kimerültek, hajszoltak, 6-7 tanórájuk van naponta, de majd minden iskolában akadt olyan diák, akinek 8 tanórája is van a hét valamelyik napján, nem számítva a délutáni önkéntes elfoglaltságokat. Mivel az ilyen terheléshez adódik az otthon feladatok elvégzése, egyértelműen megállapítható, hogy a mai középiskola diákjai egészségtelenül élnek. A túlzott terhelés egyik következménye a közéleti kérdések iránti érdektelenség és jellemző a passzív kikapcsolódások felé vonzódás. Ma a középiskolás diákok munkanapjában a tanítási órák száma 28-30 százalékkal magasabb, mint 30 évvel ezelőtt. A napi, illetve a heti terhelés pedig nem egyszerűen tanítási, egészségügyi vagy szocializációs kérdés, hanem devianciát is generáló tényező, hiszen egyeseknél igazolja a társadalmi követelményekkel való szembeszegülést. Vizsgálatunk tapasztalatai szerint az oktatási intézmények megfelelő eszközök hiányában jelenleg nem képesek a túlterhelésből fakadó konfliktusok kezelésére.”11

 

Az iskola iránti attitűd

 

A megkérdezett tanulók arra a kérdésre, hogy mennyire tetszik, illetve nem tetszik nekik az iskola a következő megoszlásban válaszoltak.

 

3. táblázat: Az iskolához pozitívan viszonyulók százalékos aránya iskolatípus, évfolyam és nem szerinti megoszlásban (n=5727)

Iskolatípus

Általános iskola

Gimnázium,
Szakközép-
iskola

Szakmunkásképző

Gimnázium,
Szakközép-
iskola

Évfolyam:

6. évfolyam

8. évfolyam

10. évfolyam

10. évfolyam

12. évfolyam

Fiúk

59

54

71

58

50

Lányok

76

71

74

62

55

 



 

Megállapítható, hogy a lányok iskolai viszonyulása minden vizsgált évfolyamon kedvezőbb, bár a különbségek a középiskolai tanulóknál nem számottevőek. A tanulók 52 százaléka (azonos arányban a két nem) ért egyet az „Iskolánk olyan hely, ahol jól érzem magam” állítással is. 30 százalék a pozitív viszonyulást jelző állítással egyet nem értők aránya, és ez az arány az életkor emelkedésével növekszik (legmagasabb az érettségi előtt álló diákoknál). Az iskolához tartozás érzését („Ehhez az iskolához tartozom”) hasonló arányban erősítik meg a tanulók.

 

A válaszoló gyermekek többsége számára az iskola „biztonságos hely”, csupán a tanulók 16 százaléka állítja, hogy soha vagy csak ritkán érzik magukat biztonságban az iskolában. E tekintetben a legmagasabb (27 százalék) az arány a 2. osztályos szakmunkástanuló lányok esetében. Általánosságban azért elmondható, hogy a tanulók többsége annak ellenére kedvelni látszik az iskolát, hogy nemzetközi összehasonlításba kétségtelenül alacsony (10 százalék körüli) azoknak a magyar tanulóknak az aránya, akik elfogadják a „Nagyon tetszik az iskola” kijelentést.

 

A „Milyen gyakran érzed úgy hogy az iskola unalmas hely?” kérdésre a fiúk 48,3 százaléka, a lányok 28,5 százaléka válaszolta azt, hogy „gyakran” és „nagyon gyakran”. Az életkor emelkedésével az iskolát unalmasnak tartó tanulók aránya növekszik és ez az arány az érettségi előtt álló fiatalok között (fiúk 48 százaléka, a lányok 38 százaléka) a legmagasabb. Ez a vonatkozás azért is érdemel megkülönböztetett figyelmet, mert az unalom tényezője mutatja a legszorosabb összefüggést12 a tanulók iskolához fűződő viszonyulásával. Tehát a diákoknak annál kevésbé tetszik az iskola, minél unalmasabb helynek tartják azt, illetve annál jobban érzik magukat ott, minél kevésbé tartják unalmas helynek. Az unalom ezen kívül a tanulók egymás közötti agressziójának a valószínűségét is növeli.13

 

A jövőjüket firtató kérdésre a nyolcadikosok közül a fiúk 63 és a lányok 76 százaléka a továbbtanulást, a fiúk 28 és a lányok 17 százaléka pedig a szakmatanulást tervezte. Az érettségi előtt állók 70 százaléka tervezett magasabb tanulmányokat, és 1 százalék gondolta úgy, hogy szakmát tanul, 10 százalék, hogy dolgozni fog. Örvendetes, hogy a szakmunkástanulók közül a fiúk 27 és a lányok 21 százaléka szintén a továbbtanulási terveket jelzett, és ez az arány az előző vizsgálatok során tapasztaltakhoz képest növekedést mutat.

 

Egyértelmű összefüggés van a fiatalok iskolai teljesítménye és jövőre irányuló tervei valamint szüleik iskolai végzettsége között A magasabb iskolai végzettségű apák és anyák gyermekei magasabb arányban tervezik a továbbtanulást mint az alacsonyabb végzettségű szülőkéi14.

 

A tanulók iskola iránti attitűdjét befolyásoló tényezők

 

Az iskolához való pozitív viszonyulás, az iskolai élet pozitív értékelése legszorosabb összefüggést15 azokkal a válaszokkal (változókkal) mutatja, amelyek az iskolai élet demokratizmusát és a pozitívnak ítélt tanári magatartást tükrözik (az iskolai szabályok elfogadása, a tanulók részvétele a szabályalkotásban, a tanárok segítőkészsége és igazságos, személyközpontú bánásmódja).

 

Ezt követi a jó osztályközösséget jelző válaszokkal való összefüggés.

 

Az iskola kedvezőtlen értékelésével és a tanulók negatív viszonyulásával összefüggést mutató tényezők: az iskolai szabályok elutasítása, az iskola unalmasnak tartása, a tanári bánásmód kritikája, a túlzottnak ítélt szülői és tanári elvárások és az iskolai stressz. A jó tanulmányi eredmény ugyanazokkal az iskolát jellemző válaszokkal mutat összefüggést, mint az iskolához fűződő pozitív viszonyulás.

 

Jobb tanulmányi eredményről számolnak be azok a gyermekek, akik elfogadják, és nem tartják túl szigorúnak az iskolai szabályokat, akik tanáraikat segítőkésznek látják, akik megerősítik a tanáraik személyközpontú és segítőkész magatartásával kapcsolatos állításokat. A jobb tanulmányi eredményű gyermekek között alacsonyabb azok aránya is, akik unalmas helynek érzékelik az iskolát.

 

A család és az iskola kapcsolata

 

A tanulók iskolai viszonyulása és tanulmányi eredménye szempontjából lényeges, hogy a szülők együttműködnek-e az iskolával, segítik-e gyermeküket iskolai problémáik megoldásában. A fiatalok közérzete, magabiztossága, önértékelése szempontjából pedig szintén nem közömbös, hogy képesek-e megfelelni szüleik és az iskola által támasztott elvárásoknak. A tanulók 69 százaléka állítja, hogy szülei mindig, 18 százalékuk pedig, hogy „gyakran” készek segíteni, ha iskolai problémáik vannak. A tanulók életkorának emelkedésével azonban ez az arány csökken. A megkérdezetteknek csupán 2-3 százaléka válaszolja, hogy ritkán vagy soha nem kap szüleitől segítséget.

 

A szüleim készségesen bejönnek az iskolába, hogy beszéljenek a tanárokkal” állításra reagálva a tanulók 52 százaléka válaszolta, hogy ez általában így van. Ritkán teszi ezt a szülők 14,5 százaléka, soha nem megy be az iskolába a szülők 12,8 százaléka. A szülők iskolával történő kapcsolattartása nem változik a gyermek életkorával, ez elsősorban a szülők magasabb iskolai végzettségével, valamint a család anyagi helyzetével függ össze.

 

Esetenként a szülők és a pedagógusok kapcsolattartása a szülői kontrollra is utal. Okunk van feltételezni, hogy pontosan azok a családok nem tartanak az iskolával rendszeres kapcsolatot, ahol ez a gyermek szempontjából különösen fontos lenne. Túlzottnak tartja szülei iskolával kapcsolatos elvárásait, a tanulók 29 százaléka, nem tudja megítélni ezt a kérdést 26,5 százalékuk, és saját elképzelései szinkronban vannak szülei elvárásával a vizsgált fiatalok 43,6 százaléka esetében.

 

A tanárok elvárásait minősítő tanulói válaszok százalékos megoszlása nagyon hasonló a szülők elvárásaira vonatkozó válaszokhoz. fiúk minden vizsgált életkorban magasabb arányban ítélik túlzottnak az elvárásokat, mint a lányok. Ez a kérdéskör azért is nagyon jelentős, mert az elvárásokhoz viszonyított alulteljesítés gyakran vált ki stresszt és pszichoszomatikus panaszokat (gyomorfájás, fejfájás, alvásproblémák stb.).

 

Az iskolai osztály

 

A serdülők számára nagyon fontos a kortársakhoz való tartozás, a bántalmazás és kirekesztettség depresszióhoz vezethet. A kortárscsoportba való integrálódásra vonatkozó kérdések egy része kifejezetten az iskolai környezetben zajló kortárs interakciókra vonatkozott, más része általában kérdezett rá a társas kapcsolatokra.16.

 

A tanulók társaikhoz fűződő kapcsolatát nem lehet elválasztani általános szociális fejlődésüktől. A társak általi elfogadásnak vagy kirekesztettségnek az egész életre kiható következményei lehetnek. Az iskolában ezen a téren szerzett szomorú tapasztalatok pedig magától az iskolától való elforduláshoz is vezethetnek. Az osztályközösség hangulata nemcsak a közös munkát, de az iskolához kapcsolódó egyéb tevékenységekben való részvételt is meghatározhatja.

 

A pedagógus jelentős szerepet játszik a kölcsönös segítségnyújtás, a tanulók közötti együttműködés feltételeinek megteremtésében, a kirekesztő magatartás megelőzésében. A válaszoló tanulók kétharmada állította, hogy „Osztálytársaik többsége kedves és segítőkész” és „Osztályunk tanulói többnyire szívesen vannak együtt”.

 

Megdöbbentő, hogy az együttlét öröme, illetve az osztálytársak kedvessége és segítőkészsége évfolyamról évfolyamra haladva erőteljesen csökken. Nem meglepő, hogy az osztálytársakkal való együttlétről a fiúk pozitívabban nyilatkoznak a lányoknál. A lányok ugyanakkor valamivel kedvesebbnek és segítőkészebbnek tartják osztálytársaikat, mint másik nembeli társaik. Alaposabb elemzésre érdemes azonban a középiskolások és a szakmunkástanulók megítélése közötti különbség. Az osztálytársak kedvessége és segítőkészsége mindkét nem esetében lényegesen jobb értékeket mutat a középiskolában, mint a szakmunkásképzőben.17

 

4. táblázat: A tanuló közérzete és az osztályközösség a vélemények százalékában (n=5727)

A magukat
boldognak tartó
tanulók aránya:

Osztálytársaim többsége kedves és segítőkész

Mindig

Gyakran

Néha

Soha

83,3

76,0

67,7

21,9

 

Kapcsolati zavarok

 

A környezettel fennálló kapcsolati zavar és a rossz közérzet két jellegzetes kifejezési formája az agresszió és a pszichoszomatikus panaszok.

 

Agresszió

 

Az agresszív viselkedés iskolai hátterének vizsgálata annak a kutatási eredménynek a fényében kap különös jelentőséget, amely szerint az agresszív gyermek saját életminősége (életérzése, pszichoszomatikus panaszai) és egészséget befolyásoló szokásai lényegesen kedvezőtlenebbek, mint az agresszív viselkedéssel nem jellemezhető gyermek életminősége és egészségmagatartása.

 

Bár a tanulók néhány százalékát érinti csupán a kortárscsoportból való rendszeres kizárás és a bántalmazás, érdemes róla szót ejteni, mert súlyos közérzet és önértékelést rontó tényező. Azoknak a gyermekeknek, akik nem számoltak be más gyermekek általi bántalmazásról csupán 2,9 százaléka válaszolta, hogy kifejezetten boldogtalan, míg azok között, akik az elmúlt félév során többször is elszenvedtek bántalmazást 11,2százalék volt a „nagyon boldogtalanok” aránya.

 

A társak általi befogadás vagy kirekesztés az a tényező, amely a legerősebb összefüggést mutatta a gyermek önértékelésével.18

 

Az önértékelés pedig a legerősebb meghatározója volt a tanulók közérzetének.

 

A gyakran bántalmazott gyermekek önértékelési skálán mért átlagpontszáma szignifikánsan alacsonyabb (24,6) volt, mint azoké a gyermekeké, akik nem szenvedtek el bántalmazást (28,8).

 

Hasonlóan magasabb önértékelési pontszámot értek el azok a gyermekek, akik osztálytársaik többségét mindig kedvesnek és segítőkésznek ítélték (29,88), mint azok, akik erre az állításra a „soha” választ adták (26,88).

 

Az osztályban uralkodó légkör, a bántalmazás és a kirekesztő magatartás, a gyermekek agresszív viselkedése nem független a tanulók által tapasztalt tanári bánásmódtól.

 

A pedagógusok gyermekekkel való bánásmódja (igazságosak-e, ösztönzik-e őket véleményük elmondására, segítőkészek-e, érdekli-e őket a tanulók személyisége is) meghatározó az osztály légkörére nézve és befolyásolja a gyermekek közötti interakciókat, beleértve a gyermekek egymás általi bántalmazását is.

 

5. táblázat: A tanári bánásmód és az osztály közössége a vélemények százalékában (n=5727)

 

Tanáraink nem bánnak velünk igazságosan

Tanáraink igazságosan bánnak velünk

Osztályunk tanulói szívesen vannak együtt (százalék)

60

84

Osztályunk tanulói nem szívesen vannak együtt (százalék)

17

9

Osztálytársaim általában segítőkészek (százalék)

45

82

Osztálytársaim általában nem segítőkészek (százalék)

30

7

 

 

 

6. táblázat: A bántalmazás és a tanári bánásmód, a vélemények százalékában (n=5727)

Ebben a félévben hányszor bántalmaztak téged az iskolában?

Tanáraink nem bánnak velünk igazságosan

Tanáraink igazságosan bánnak velünk

Nem fordult elő

58

68

Egyszer-kétszer

28

25

Többször is

14

6

 

Az iskolai bántalmazás kapcsán érdemes néhány szót szólni a gyermekek agresszív viselkedéséről, amelyet szintén egy skálával mértünk.19

 

7. táblázat: A tanuló agresszív viselkedésével összefüggést mutató tényezők:

A tanuló

A korreláció erőssége20

Gyakran bántalmaz másokat

0,4345

Gyakran unalmasnak találja az iskolát

0,3078

Gyakran lóg az iskolából

0,3867

Nem szereti az iskolát

0,2910

Nem tartja megfelelőnek az iskolai rendszabályokat

0,2780

Nem tartja segítőkésznek tanárait

0,2278

Iskolai teljesítménye gyenge

0,2222

Estéi többségét barátaival tölti

0,1896

Édesapjával nem tud beszélgetni

0,1546

Őt is gyakran bántalmazzák

0,1278

Szülei nem segítenek az iskolai feladatokban

0,1542

Osztálytársai nem kedvesek és segítőkészek

0,1262

Gyakran marad egyedül az iskolában

0,1256

Túlzottnak tartja az iskolai elvárásokat

0,1033

 

Jól látható, hogy a tanulók agresszív viselkedése és kedvezőtlen közérzete nagyon hasonló családi és iskolai tényezőkkel mutatnak összefüggést, nevezetesen az unalommal, az iskola iránti negatív viszonyulással, az iskolai rendszabályok kedvezőtlen megítélésével, a tanárokról alkotott kedvezőtlen véleménnyel, a túlzott követelményekkel.

 

Pszichoszomatikus panaszok

 

Az iskolához való negatív viszonyulás, a nyomasztónak érzett iskolai feladatok, az iskolai sikertelenség és a társak általi kirekesztettség a tanulók között előforduló pszichoszomatikus panaszok21 közismert okai. A gyermekorvosi és iskolaorvosi gyakorlat jól ismeri azt a jelenséget, amikor az iskolai feladatokkal megbirkózni képtelen vagy bizonyos órák előtt szorongó gyermek különböző panaszokkal (leggyakrabban fejfájás, szédülés, hányinger és hányás, gyomor és hasfájás) keresi fel a rendelőt. A gondos anamnézis nagyon gyakran már önmagában valószínűsíti, hogy nem szervi eredetű bajról, hanem úgynevezett pszichoszomatikus panaszról van szó. A szorongó gyermek képességei alatt teljesít, tovább erősítve ezzel meglévő szorongását, így azután kialakul az ördögi kör, amelyet esetenként csak orvosi, vagy pszichológiai kezeléssel, gyakran iskolaváltással lehet csak megoldani.

 

A tanulók közérzetét, pszichoszomatikus panaszaik előfordulását természetesen az iskolával való kapcsolatukon kívül még számos családi és kortárskapcsolati tényező befolyásolja.22 Erősebb befolyásoló tényezője például a serdülők jól-létének (boldogság, élettel való elégedettség, panaszmentesség) a szülőkkel való jó kapcsolat (problémáit meg tudja beszélni szüleivel, szülei segítik az iskolai problémáiban) és a saját magával való elégedettség (saját külső elfogadása, önbizalom, pozitív önértékelés). Ugyancsak erős befolyásoló tényező a kortárscsoporttal való kapcsolat, a befogadottság és az elfogadottság.

 

Az iskolai élet percepciója és a pszichoszomatikus panaszok gyakorisága közötti összefüggések szintén bizonyítottak A szorongásos panaszok gyakori (hetente többször és naponta) előfordulását magasabb arányban jelzik azok a diákok, akik nagyon nyomasztónak és unalmasnak érzik az iskolai feladatokat, nem tartják jó helynek az iskolát és akiket osztálytársaik nem fogadnak el.

 

8. táblázat: A gyakori szorongás és a tanulók véleménye iskolájukról a vélemények százalékában (n=5727)

A tanulók véleménye iskolájukról

Gyakran szorongó tanulók aránya

Iskolánk olyan hely, ahol jól érezzük magunkat

Egyetértő tanulók

16,9

Egyet nem értő tanulók

30,4

Az iskolai feladatok unalmasak

Soha vagy ritkán

18,9

Gyakran

28

Az iskolai feladatok nyomasztóak

Egyáltalán nem

11,8

Nagyon

50

Osztálytársaim

Általában elfogadnak

19,6

Nem fogadnak el

42,2

 

Gyakori gyomor és hasfájásról számolnak be azok a tanulók, akik általában nem érzik magukat biztonságban az iskolában és akik nagyon nyomasztónak érzik az iskolai feladatokat. Kifejezettebbek ezek az összefüggések a lányok között.

 

Gyakori fejfájásról azok a tizenévesek panaszkodnak, akik túlzottnak tartják szüleik iskolával kapcsolatos elvárásait (teljesítményük nincs szinkronban az elvárásokkal).

 

Gyakori alvásproblémákat (nehezen alszanak el vagy nyugtalanul alszanak) jeleznek azok a diákok, akik:nem érzik biztonságban magukat az iskolában, szüleiktől nem kapják meg a megfelelő segítséget, szüleik és tanáraik iskolával kapcsolatos elvárásait túlzottnak tartják.

 

A pszichoszomatikus panaszok egymással is szoros kapcsolatot mutatnak. Sokkal magasabb arányban vannak alvásproblémái például a szorongó, életükkel elégedetlen és fejfájós gyermekeknek, mint azoknak a társaiknak, akiknél nem jelentkeznek ezek a tünetek.

 

A fentebb felsorolt összefüggések nem egyszerű ok-okozati kapcsolatok (vizsgálódásunk módszerei nem is alkalmasak ezek kimutatására). Adatainkból nem vonható le olyan következtetés, amely szerint a tanulók panaszai közvetlenül az iskolájukkal kapcsolatos érzéseikből erednek. A gyermekek jó, illetve rossz iskolai közérzetének számos iskolán kívüli oka is lehet (például hátrányos családi helyzet, a szülők alacsony iskolai végzettsége, az iskolával kapcsolatos motiváció hiánya, beiskolázási problémák, a szülők és az iskola közötti kapcsolat teljes hiánya, vagy e kapcsolat zökkenői, kudarcai).

 

Kétségtelen azonban, hogy a tanulók negatív viszonyulása és kedvezőtlen iskolai közérzete, valamint iskolai kudarcai szignifikáns kapcsolatban vannak életminőségük minden összetevőjével, és ezek a statisztikai összefüggések megerősítik a napi orvosi és pszichológiai gyakorlatot. Ezek az összefüggések pedig arra figyelmeztetnek valamennyiünket, hogy az iskolát, az iskola szabály és szokásrendszerét, a pedagógus bánásmódot és mindennek a tanulók közösségre gyakorolt hatását a diákok nézőpontjából is alaposan szemügyre kell venni.

 

Jegyzetek

 

1Az Egészségügyi Világszervezet Európai Irodája (WHO/EURO) felkérésére Magyarország 1986-ban kapcsolódott be egy bővülő körű, az ifjúság-egészségi állapotára és egészségmagatartására irányuló kutatásban. A kutatás 4 évenként megismételt, nemzetközileg összehangolt és minden részletében egyeztetett, országosan reprezentatív mintákra és anonim módon történő kérdőíves adatfelvételekre épül. Magyarországon 1986 óta négy, országosan reprezentatív adatfelvétel történt: 1986, 1990, 1993, és 1997-ben). Az 1997-es adatfelvételben 29 ország 127 000 tanulója, ebből 5777 magyar gyermek vett részt. A résztvevők 6., 8., 10. osztályos tanulók voltak. Magyarországon 1990 óta a 17-18 éves, a középfokú tanintézetek 4 osztályos (más megfogalmazásban 12. osztályos) tanulóira is kiterjed a vizsgálat.)

 

2 A szív és érrendszer terhelhetőségét és az izomerőt különböző próbákkal mérve megállapítható az életkori követelményekhez viszonyított fittség.)"

 

3A bevezetőben ismertetett kutatás eredményei alapján.

 

4Feltétlenül meg kell jegyezni, hogy más adatfelvételi módszert (naplóvezetés az elfogyasztott táplálékokról) alkalmazó vizsgálat (Zajkás G. Országos Élelmiszer és Táplálkozástudományi Intézet) alacsonyabb gyümölcsfogyasztási arányokat talált.

 

5A családi háttér jellemzésére alkalmazott kérdések részben a család szocioökonomiai státuszára, részben a szülők és a gyermek kapcsolatára vonatkoztak (problémák megbeszélése a szülőkkel, a szülők segítségnyújtása és ösztönzése az iskolai feladatokban, a szülők és iskola kapcsolattartása.

 

6A jómódúság megítélésére a tanulók véleménye mellett („Mennyire jómódú a családod?”) a család autóinak számára, a gyermek külön szobájára és a szülőkkel való együttnyaralásra kérdeztünk rá.)

 

7A tehetősség és az egészségrontó szokások között csupán négy vizsgálatban résztvevő országban találtak összefüggést.

 

8Például az apa dohányzása esetében 4-szer, az anya dohányzása esetén 3-szor magasabb arányban válaszolták, hogy ők maguk is rendszeresen dohányoznak.

 

9Az adatfelvétel (1997) óta eltelt viszonylag rövid idő alatt feltételezhetően egyre nagyobb szerephez jut a hazai fiatalok életében is a számítógép és az Internet.

 

10 A személytelenség érzése feltevésünk szerint szoros kapcsolatban áll az osztályfőnöki szerep más kutatásokban is igazolt elhalványulásával.

 

11 Lásd: Az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosának OBH 6213/1998. számú jelentése a diákokat megillető jogok érvényesüléséről a középfokú oktatási intézményekben. Kézirat. Oktatási Minisztérium, 1998

 

12 A korreláció erőssége: 0,3690.

 

13 Az unalom bizonyíthatóan prediktora, azaz előjósló tényezője az egymás fizikai bántalmazásának.

 

14 A család kulturális háttere döntően befolyásolja a gyerekek és fiatalok iskolai pályafutása mellett jövőbeli terveiket is. Ezt a szoros kapcsolatot – többek között – a Monitor vizsgálat háttéradatai is igazolják (Lásd: Bánfi Ilona: Az iskolai teljesítményt befolyásoló háttértényezők. Új Pedagógiai Szemle, 1999. 6. sz.)

 

15 Az iskolára vonatkozó válaszokból képzett változókat (faktorokat) alakítottunk ki és megvizsgáltuk a faktorok közötti korrelációk (összefüggések) mértékét.

 

16 A kérdőíven a következő témákkal kapcsolatban tájékozódtunk: A tanuló barátainak száma; a baráti kapcsolatok létesítése,a barátokkal történő probléma-megbeszélés könnyű-e vagy nehéz; a barátokkal való találkozás gyakorisága (együtt töltött esték),konfliktusok a társakkal (gyakran keveredik-e verekedésbe).

 

17 Az 1998-ban végzett országos osztályfőnöki vizsgálat adatai és az ELTE pszichológusainak a tanulók munkaterhelését feltáró vizsgálata is jelzi az osztály klímájának évfolyamról évfolyamra történő romlását (ld. Kollár Katalin és mtsai, 2000.) A közösség, az osztályközösség fejlődésének, fejlesztésének kérdésére mint az osztályfőnöki tevékenység kulcsfontosságú mozzanatára még részletesen visszatérünk a Tanulócsoport – osztályközösség című fejezet írásaiban.

 

18 Az önértékelés mérésére egy 10 itemből álló önértékelés skálát (Rosenberg, 1995) alkalmaztunk, amelynek tartalma: saját jó tulajdonságok, értékek/értéktelenség, tehetség, siker/sikertelenség, önmagával való elégedettség/elégedetlenség.

 

19 Az agresszív viselkedés mérésére 7 itemből álló skálát alkalmaztunk (Th. Aschenbach féle , hazánkban a „Vadaskert Kórház Szakambulancia Alapítvány a Lelki Sérült Gyermekekért” által adaptált kérdőskála része.) Tartalma: indulatosság, rombolási tendencia.

 

20 Parciális (nemtől és életkortól függetlenített) korreláció elemzést végeztünk. Minden összefüggés erősen szignifikáns (p=0,000)

 

21 Olyan panaszok (leggyakrabban a fejfájás, gyomor és hasi fájdalmak, szédülés, hányinger, hányás, alvászavarok és izomfájdalmak, fulladás és szívdobogás érzés), amelyeknek szervi okát kizárták. Gyakran a gyermek és környezete kapcsolati zavara áll a háttérben. Gyakran tapasztaljuk akkor, amikor a gyermek képességei és a tőle elvárt teljesítmény nincs összhangban egymással.

 

22 A jól-lét, a szubjektív egészség és a pszichoszomatikus panaszok prediktív (előjósló) tényezőinek feltárására lépésenkénti regresszió elemzést végeztünk.

 



 

Copyright © 2019 Re-Crea Tanodák. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU Általános Nyilvános Licenc alatt kiadott szabad szoftver
Fordította a Joomla! Magyarország